Főbb Támogatóink

„A kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő...”

- Sheikh Zaki Yamani
(volt szaud-arábiai olaj miniszter)

A villamos energia jelenleg a legtisztább és a legsokoldalúbb energia, amelyet az élet szinte minden területén használunk. A technikai fejlesztések eredményeképpen a villamos energia felhasználása és termelésének hatékonysága egyre nagyobb mértékben növekszik. Ez a technikai fejlődés azonban a kényelem biztosítása érdekében a környezetben jelentős rombolást vitt véghez, az energiahordozók készletében pedig jelentős csökkenést követelt.

A XXI. század legnagyobb kihívása nemcsak a szükséges energia megteremtése, hanem a felhasználás helyére történő eljuttatása is. Tulajdonképpen a kellő mennyiséget már a mai technológiával is meg lehetne termelni különböző erőművekben. A gond az energia tárolása és megfelelő mennyiségű eljuttatása a felhasználás helyére. Mivel nem lehet mindenhova vezetéket és csöveket fektetni, ezért az energiát be kell "csomagolni".  Ennek egyik alternatívája, ha "bezárjuk" kémiai vegyületek formájában, majd megfelelő helyen felszabadítjuk. Ennek jelenleg két változata van:

Üzemanyagcellák segítségével a vegyületekben (javarészt hidrogéntartalmú szerves vegyületekben, vagy magában a hidrogénben) tárolt energiát a kellő időpontban elektrokémiailag "elégetve" környezetbarát módon nyerhetünk elektromosságot. Maga a technológia nem új. Az első üzemanyagcellát Sir William Robert Grove 1839-ben készítette. A technológia stabilan működött ipari gyakorlatban is, azonban a belőle kinyerhető teljesítmény rendkívül csekély volt. Az eltelt majd két évszázad gyakorlatilag arról szólt üzemanyagcella-fejlesztés tekintetében, hogy növeljék a cellák teljesítményét. A mai napig azonban nem tudtak azonban olyan üzemanyagcellát építeni, amely hasonló teljesítményt adna le, mint mondjuk egy Otto-motor.

Az üzemanyagcella gyakorlatilag egy olyan elektrokémiai galvánelem, amely képes üzemanyagának kémiai energiáját közvetlenül elektromos energiává átalakítani. Az egyik legnagyobb különbség azonban a galvánelemek és az üzemanyagcellák között az, hogy a galvánelemek esetében az üzemanyag felhasználása után az elem (vagy akkumulátor) cseréje (vagy feltöltése) szükséges, az üzemanyagcellákat azonban új üzemanyaggal folyamatosan lehet ellátni.

Kutatócsoportunk, a FuelCell.hu egy tüzelőanyag-elem szabályozástechnológiai fejlesztőközpont, amely az elektrokémiai, matematikai, és informatikai tudás ötvözésével az ipar számára kíván költséghatékony eljárásokat kifejleszteni a protoncsere-membrános tüzelőanyag-elemek (PEMFC) és hibrid rendszerek teljesítményének és tartósságának növelésére.