Főbb Támogatóink

Az üzemanyagcellákat széles körben alkalmazzák elektromos áram előállítására hordozható készülékektől erőművekig. Nagyon hasznosak lehetnek különböző elszigetelt elektromos berendezések, űrjárművek, meteorológiai állomások vagy bizonyos katonai létesítmények, eszközök működtetéséhez.

Enbridge tüzelőanyag-cellás erőmű
forrás: http://www.scarborough.peo.on.ca/

Legnagyobb előnyük, hogy könnyűek és nem tartalmaznak mozgó alkatrészt. Mivel nincs bennük mozgó alkatrész, és működésük során nem történik klasszikus értelemben vett égés, ezért a megbízhatóságuk nagyon magas. Egyes becslések szerint ez 99,9999%-os rendelkezésre állást jelent, ami egy üzemanyagcella 6 éves működési periódusában mindössze 1 perc hibás működést jelent.

Az egyik legújabb hasznosítási módjukat az ún. kogenerációs erőművek jelentik, melyek a hő- és a villamosenergia-termelést ugyanabban a berendezésben, ugyanabból az energiaforrásból végzik. Ezek képesek ellátni családi házak, irodaházak, gyárak energia,- fűtés- illetve melegvízszükségletét is.

Az első üzemanyagcellás hajó: HYDRA
forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Fuel_cell/

A legnépszerűbb felhasználási terület természetesen a közelekedés. Az első működő üzemanyagcellás hajó, a HYDRA az egyik bizonyíték arra, hogy az üzemanyagcellák nem csak a szárazföldön, hanem a vízben is megállják a helyüket energiaforrásként. A HYDRA-t egy csapat fiatal mérnök készítette el Németországban. A hajó elkészítéséhez több város neve is kötődik. Bár az üzemanyagcellát Lipcsében, a karosszériát pedig Hamburgban készítették el, a keresztelőre 2000 júniusában Bonnban került sor. Működése során több mint 2000 utast szállított bármilyen technikai probléma felmerülése nélkül. A hajóba alkáli elektrolitos cella (AFC) került, mivel ez nem érzékeny a sós környezetre, és fagypont alatt is képes elindulni.

A vízfelszín mellett már a víz alatt is használnak üzemanyagcellákat. A tengeralattjáró-fejlesztések egy része a minél nagyobb teljesítményű akkumulátorok megalkotását tűzte ki célul, azonban sokkal valószínűbb, hogy a jövőt a levegőfüggetlen erőforrások (AIP) jelentik. Ezek lényege, hogy a tengeralattjáróknak a víz alatt - a korábbi megoldásokhoz hasonlóan - ugyanúgy akkumulátorok és elektromotor biztosítja a meghajtást, azonban az akkumulátorok feltöltésére a víz alatt is van lehetőség. Az egyik legelterjedtebb megoldás az üzemanyagcellák használata. Erre az egyik legkiválóbb példa a német Type 212 tengeralattjáró, melynek működését biztosító protoncsere-membrános cellát a szintén német Siemens cég gyártotta.

Type 212 tengeralattjáró
forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Fuel_cell/

Természetesen a közlekedésben használt üzemanyagcellák a levegőben is képesek megállni a helyüket. A légi közlekedés szempontjából a legnagyobb előnyeik, hogy nincs vagy csak nagyon alacsony a károsanyag-kibocsátásuk, illetve nagyon halk a működésük. Többek között ez utóbbi miatt is mutat nagyfokú érdeklődést irántuk a hadiipar. További előnyeik hadászati szempontból, hogy relatív alacsony a működési hőmérsékletük, és viszonylag nagy repülési magasságokat képesek elérni.

Az egyik alternatív hajtási módokra specializálódott amerikai cég, a Manhattan Scientifics és a leginkább motorjairól ismert Aprilia közös fejlesztésű üzemanyagcellás robogója volt az egyik legelső a kétkerekű üzemanyagcellás alkalmazások között. Az üzemanyagcellás robogók legnagyobb felvevőpiacai lehetnek azok az ázsiai országok, ahol egyébként is népszerűek ezek a kétkerekű közlekedési eszközök. Természetesen legnagyobb előnyük, hogy nem szennyezik tovább a városok már egyébként is szennyezett levegőjét.